A Föld természetes műholdja, közismert nevén a Hold, egy ellipszis alakú pályát követ bolygónk körül 3.680 kilométeres óránkénti sebességgel a National Aeronautics and Space Administration (NASA) szerint. Légkör híján a Hold szélsőséges hőmérsékleti ingadozásokat tapasztal, az éjszakai fázisban -184 Celsius-foktól a napfény által megvilágított perzselő 214 Celsius-fokig terjed. Vannak tanulmányok, amelyek azt sugallják, hogy a Hold globális köpenyátfordulást szenvedett, és ma fejjel lefelé áll.
Tudás a Holdról
Az univerzum összes égi objektuma közül a Holddal kapcsolatos tudásunk felülmúlja bármely másét. Az eddig elvégzett számos vizsgálat közül néhány lelet fontosabb, mint mások, köztük egy jéggel teli kráter felfedezése a Hold sötét oldalán.
A Nature tudományos folyóiratban nemrég megjelent publikációban megdöbbentő kinyilatkoztatás derült ki, hogy a Hold jelentős átalakuláson ment keresztül, „fejjel lefelé” fordulva. A neves szakemberek egy közönségesnek tűnő átalakulást figyeltek meg, amely közelebbről megvizsgálva feltárta gravitációs instabilitását, ami a köpeny jelentős felfordulását és a benne elsüllyedt ilmenit felhalmozódását okozta.
Habár van bizonyosság ezen ismeretek körül, a bizonyítékok továbbra is csak geokémiai jellegűek, ezért fizikai bizonyítékokra van szükség a hipotézis igazolására, amely már teljes valóságnak tűnik, figyelembe véve a köpeny izgatottságát.
A tudósok szerint a Hold felborulásának már említett értelmezését támasztja alá a megfigyelt mintázat, a gravitációs anomáliák nagysága és méretei, valamint a felhalmozódott ilmenit jelenléte közötti hasonlóság.
A National Geographic szerint Weigang Liang és Adrien Broquet szakértők megerősítették a Nature magazin által korábban közzétett megállapításokat, amelyek kézzelfogható bizonyítékot szolgáltatnak a gravitációs inverziók és a geodinamikai modellek integrálásával. Azonban, Érvelése szerint a holdtengerek, például a Serenitatis és a Humorum jelenléte előtt a Hold egy különös jelenséget tapasztalt, amelyben úgy tűnt, hogy "fejjel lefelé" fordult.
A hold felfordult, és ma fejjel lefelé áll
A Hold eredetével kapcsolatban számos hipotézis létezik, de az uralkodó elmélet azt sugallja, hogy természetes műholdunk a Marshoz hasonló méretű égitestből jött létre évmilliókkal ezelőtt.
A bolygónkkal való ütközés után egy furcsa tárgy kilökte összetételének fontos részét, így a kilökődött anyag az űrben lebegve, a Földet körülölelve hagyta el. Túlóra,A Rák csillagkép A bolygónkat és a Holdat körülvevő égitestek kapcsán is látható.
Az UNAM Gazette szerint a Földről egy kőzet került az űrbe, miután egy nagy meteorittal ütközött, és felfedte a Hold sziklaképződményei közötti portál létezését.
A ma tárgyalt témák mindegyike óriási jelentőséggel bír a holdtörténetben, következésképpen bővíti az égi szomszédunk, a Hold megértését. Különösen érdekes téma az olvadt kőzet hatalmas lelőhelye.
Hogy jött a fordulat
A Hold, egy körülbelül 4.500 milliárd évvel ezelőtt keletkezett égitest, létezését a kozmoszban bekövetkezett kataklizmikus eseménynek köszönheti. Ez az esemény a Föld és egy, a Marshoz hasonló méretű protobolygó közötti kolosszális ütközést eredményezett, amelynek eredményeként a törmelék kilökődött, amelyek végül összeolvadtak, és létrehozták a Holdat. Ez a kezdeti esemény azonban egyszerűen egy rendkívüli geológiai átalakulás sorozatának kezdete volt. Az idő múlásával a fiatal Holdat elnyelte egy hatalmas olvadt kőzetóceán, amely fokozatosan megszilárdult, és létrehozta a holdköpenyet és a kérget.
De a történet nem ért véget a magma lehűlésével. Az ilmenit, egy titánban gazdag ásvány sűrű rétegei a Hold mélyén kevésbé sűrű rétegek tetején alakultak ki. Ez az elrendezés gravitációs szempontból bizonytalan volt, és végül az ún "globális köpenyborulás", ami a Hold belsejében lévő ilmenit-felhalmozódások összeomlását okozta.
Olyan szakértők, mint Weigang Liang és Adrien Broquet, hozzájárultak egy tanulmányhoz, amely meggyőző empirikus bizonyítékokat mutat be e jelenségre vonatkozóan. A gravitációs megfordítások és a geodinamikai modellek integrálásával a tudósok sikeresen összekapcsolták a holdmária területének lineáris gravitációs anomáliáit a megfordítási esemény után bekövetkezett ilmenit-felhalmozódások maradványaival. A Jupiter bolygópéldául a Naprendszer számos dinamikáját befolyásolja, és közvetve összefügghet más égitesteken zajló eseményekkel is.
A megfigyelt sajátosságok nem jelentéktelen furcsaságok, sokkal inkább egy pontos geometriai elrendezést alkotnak, amely tökéletesen illeszkedik az ilmenitmaradványokra vetített mintázatokhoz. Ezen finom eltérések észlelése a Hold gravitációs mezejében a NASA GRAIL küldetésének köszönhetően lehetséges, amely 2011 és 2012 között fáradhatatlanul keringett égi szomszédunk körül.
Az adatok elemzésével a kutatók nemcsak a Hold belső összetevőinek eloszlását kapták pontosabban, hanem meghatározták ezen események kronológiai sorrendjét is. Feltételezések szerint az ilmenitréteg a Serenitatis és a Humorum medencék kialakulása előtt telepedett le, ami azt jelzi, hogy ez az esemény valószínűleg megelőzte és potenciálisan elősegítette a Hold felszínén jelenleg látható vulkáni tevékenységet.
Lehetséges következmények és területek a jövőbeli feltáráshoz
A holdköpeny felborulásának felfedezése fontos következményekkel jár a Hold geológiai fejlődésének megértésében. Ezenkívül ez a jelenség képes új betekintést nyújtani más égi entitásokba, amelyek hasonló tulajdonságokkal rendelkeznek.
Ez a konkrét kutatás rávilágít az űrmissziók és a globális együttműködés fontosságára az űrkutatásban, mivel létfontosságú információkat szolgáltat arról nemcsak a kozmosz megértését javítja, hanem elmélyíti műholdunkkal kapcsolatos régóta fennálló intrikánkat is.
A Holdon folyó kutatás folyamatosan megkérdőjelezi előzetes elképzeléseinket, és javítja az univerzum megértését. Minden egyes új felfedezéssel közelebb kerülünk a világűr rejtélyeinek megfejtéséhez, bizonyítva, hogy még a szomszédos égitestünk, a Hold is számtalan elmondhatatlan narratívát tartalmaz.
