A víz túlzott kiaknázása a 21. század egyik legnagyobb környezeti és társadalmi kihívásává vált.Spanyolország, Mexikó és a világ számos más régiója is szembesül azzal, hogy a vízkészletek intenzív használata hogyan veszélyezteti mind a gazdasági fejlődést, mind az ökoszisztémák fennmaradását. A szakértők az elsivatagosodás, a vizes élőhelyek degradációjának és a víztartó rétegekre nehezedő nyomás növekvő kockázatára figyelmeztetnek., mindezt súlyosbítja a klímaváltozás.
A legfrissebb adatok szerint a világ területének 20%-án már látszanak az elsivatagosodás jelei., ez a szám globálisan és a Földközi-tenger medencéje körüli országokban is változatlan. Ez a talajromlás, olyan szervezetek tudósai szerint, mint a CSIC és az ENSZ, elsősorban két tényezőnek tudható be: az öntözéses mezőgazdasághoz kapcsolódó intenzív vízhasználat valamint az éghajlatváltozás hatása, amely hosszabb aszályokat, magasabb hőmérsékletet és a termékeny talajok felgyorsult elvesztését eredményezi.
A mezőgazdaság szerepe és a vízkészletekre nehezedő nyomás
Spanyolországban, Az öntözés a vízigény több mint 80%-át fedezi, és csak az elmúlt évtizedben az ilyen típusú növénytermesztésre szánt terület közel 14%-kal nőtt. Bár az öntözőrendszerekben történtek fejlesztések, A medencékre és a víztartó rétegekre nehezedő nyomás tovább növekszik, amely olyan érzékeny területeket érint, mint a Segura, Júcar, Guadalquivir és a Baleár-szigetek. A környezetvédelmi szervezetek szerint több mint egymillió illegális kút létezése jól mutatja a probléma mértékét és a számos vízrajzi lehatárolás által elszenvedett stresszszint.
Mexikó hasonló valósággal néz szembe, ahol a aszály, a víztartó rétegek túlzott kiaknázása és az intenzív agráripari modell riasztó helyzetet teremtettek a vidéki területeken. Itt a A talajvíz felhasználása sok esetben meghaladja a víztartó rétegek természetes utánpótlódási kapacitását., ami technológiai egyenlőtlenségeket teremt a mezőgazdasági ágazatban, és megnehezíti az infrastruktúra korszerűsítését a kistermelők számára.
A vizes élőhelyekre és a talajvízre gyakorolt hatás
La a víztartó rétegek túlzott kiaknázása Súlyos következményekkel jár a vizes élőhelyekre nézve, amelyek közül sok a tenyészés szélén áll olyan régiókban, mint a spanyolországi Doñana vagy Mexikó termő területei. Számos vizes élőhely tanulmányozásának hiánya és rossz kezelése akadályozza e területek megőrzését, amelyeket a szakértők kulturális és társadalmi-gazdasági örökségnek tekintenek. Amikor a kitermelés meghaladja a természetes regenerációt, visszafordíthatatlan változások következnek be, például a víztartó rétegek szikesedése vagy egyedi ökoszisztémák eltűnése.
Nemzetközi szervezetek becslése szerint A felszín alatti víz a bolygó folyékony édesvízének 99%-át teszi ki, bár a jelenlegi vízigénynek csak 25%-át fedezik. Kitermelésük évente körülbelül 1%-kal nő, elsősorban mezőgazdasági célokra, de városi és ipari felhasználásra is. A megfelelő kezelés és szabályozás elengedhetetlen a kimerülés és a szennyezés megelőzése, valamint a vízelosztással kapcsolatos konfliktusok csökkentése érdekében.
Megoldások és stratégiák a fenntartható gazdálkodáshoz
Ezzel a helyzettel szembesülve a kormányok és intézmények különféle stratégiákat támogattak. Spanyolországban az Ökológiai Átmenet Minisztériuma véglegesíti az elsivatagosodás elleni küzdelem új nemzeti stratégiáját, amelynek célja a következők kidolgozása: Több mint 40 intézkedés és autonóm közösségek, tudósok és a mezőgazdasági ágazat részvételeAz intézkedések magukban foglalják a leromlott területek helyreállítását, a műszaki ismeretek fejlesztését és az integrált földgazdálkodást, valamint a zöld infrastruktúra megvalósítását és a természeti terek helyreállítását.
Mexikó olyan programokat vizsgál, amelyek ösztönzik a víztartó rétegek racionális használatát és feltöltődését köz- és magánszféra közötti partnerségek, hatékony technológiákba való beruházások és fejlett öntözési technikák révén. A szakértők a „vízpozitív” paradigma előmozdítását szorgalmazzák, ahol az emberi tevékenységek nemcsak minimalizálják a hatásukat, hanem hozzájárulnak az érintett területek vízkészleteinek regenerálódásához is.
Továbbá, a innováció, terjesztés és polgári részvétel kulcsfontosságúak a hatékony vízgazdálkodáshoz. A helyreállítási kezdeményezések, a vízügyi infrastruktúra korszerűsítése, valamint az esővíz-gyűjtési és -újrafelhasználási programok enyhítik a víztartó rétegekre nehezedő nyomást, és erősítik a környezeti válsággal szembeni ellenálló képességet.
Az elkövetkező évek kihívása
La A vízkészletek túlzott kiaknázása globális jelenség, amely súlyos társadalmi-gazdasági és környezeti következményekkel jár.Spanyolország és Mexikó tapasztalatai azt mutatják, hogy sürgősen felelősségteljesen és összehangoltan kell gazdálkodni a vízzel. A politikusok, tudósok, vállalkozások, közösségek és vízfelhasználók közötti együttműködés elengedhetetlen e kihívás kezeléséhez.
Csak felelős döntésekkel, technológiai fejlesztésekkel, szigorú szabályozásokkal és környezetvédelmi neveléssel lehetséges fenntartani a vízellátást és -minőséget az elkövetkező évtizedekben. Azonnali cselekvésre van szükség az ökoszisztémák egyensúlyának és a jövő generációinak jólétének biztosítása érdekében.
