Az üvegházhatás előnyei és hátrányai: jó vagy rossz a Föld számára?

Az üvegházhatás az egyik kulcsfogalom az éghajlatváltozásról, a környezetről és bolygónk jövőjéről szóló párbeszédekben. De vajon valóban értjük-e a különböző aspektusait, következményeit és következményeit? Természetesen felmerül a kérdés, hogy ez pozitív vagy negatív jelenség-e, vagy inkább az intenzitásától és az eredetétől függ. Az üvegházhatás előnyeinek és hátrányainak elemzése segít jobban megérteni, hogy tetteink hogyan befolyásolják a bolygót, és mit tehetünk az élethez elengedhetetlen egyensúly fenntartása érdekében.

Íme egy részletes és naprakész útmutató az üvegházhatásról, annak okairól, következményeiről, előnyeiről, hátrányairól és a mesterséges fokozása elleni küzdelem legfontosabb lépéseiről. Ez a cikk összefoglalja a szakértői forrásokból gyűjtött összes releváns információt, és kontextust ad hozzá, hogy segítsen Önnek tájékozódni és ennek megfelelően cselekedni.

Mi az üvegházhatás, és miért olyan fontos?

Az üvegházhatás alapvető természeti jelenség bolygónk hőszabályozásában. Nélküle az élet, ahogyan ismerjük, lehetetlen lenne. A Föld légköre egyfajta védőrétegként működik, amely különféle gázokból áll, lehetővé téve, hogy a Föld visszatartsa a beérkező napenergia egy részét, így az átlagos felszíni hőmérséklet 15°C körül marad. Ha ez a folyamat nem létezne, a hőmérséklet drasztikusan –18 °C körüli értékre csökkenne, ami lehetetlenné tenné a folyékony víz, és így a legtöbb életforma létezését.

Az alapműködés az, hogy amikor a napsugarak elérik a Földet, a felszín körülbelül 70%-át elnyeli, a többi pedig visszaverődik az űrbe. Az elnyelt energia infravörös sugárzás (hő) formájában újra kisugárzódik a légkörbe, ahol különféle gázok visszatartják, megakadályozva, hogy az összes energia visszatérjen az űrbe. Ez a kulcsa a Föld termikus stabilitásának fenntartásának.

Az „üvegházhatás” elnevezés a mezőgazdasági üvegházak mechanizmusához hasonló módon keletkezett. Ott az átlátszó anyag átengedi a látható fényt, de megtartja a hőt. Valami hasonló történik a légkörrel és az azt alkotó gázokkal.

Nem csak a Föld tapasztalja ezt a folyamatot: a Vénusz és más légkörrel rendelkező bolygók is hasonló jelenségeket tapasztalnak, bár a jelenlévő gázok összetételétől és koncentrációjától függően nagyon eltérő eredményekkel.

Melyek a főbb üvegházhatású gázok?

Az üvegházhatású gázok (ÜHG-k) természetesen jelen vannak a légkörben, de az emberi tevékenység jelentősen megnövelte koncentrációjukat. A főbb üvegházhatású gázok és legfontosabb jellemzőik a következők:

• Szén-dioxid (CO2): A globális antropogén kibocsátások közel 80%-áért felelős gáz évtizedekig, sőt akár évezredekig is a légkörben maradhat. Fosszilis tüzelőanyagok (szén, olaj, gáz) elégetésével, erdőirtással és egyéb ipari tevékenységekkel keletkezik.
• Metán (CH4): Bár az élettartama sokkal rövidebb (körülbelül 12 év), húsz év alatt több mint 80-szor erősebb hőmegtartó képességgel rendelkezik, mint a CO2. Hulladéklerakókban, mezőgazdasági műveletekben (különösen az állattenyésztésben), valamint az olaj- és gáziparban szabadul fel.
• Dinitrogén-oxid (N2O): Globális felmelegedési potenciálja körülbelül 270-szer nagyobb, mint a CO2-é, és több mint egy évszázadig a légkörben marad. A fő források a mezőgazdaság, az állattenyésztés és a műtrágyák használata.
• Troposzférikus ózon (O3): Nem közvetlenül kerül kibocsátásra, hanem a szennyező anyagok közötti komplex kémiai reakciók során keletkezik. Kevésbé stabil, és védő (a sztratoszférában) és káros (troposzférában) hatásokkal is bír.
• Fluortartalmú gázok (HFC, PFC, SF6, NF3): Mesterségesek, hűtőközegekben, oldószerekben és ipari folyamatokban használják őket. Melegítőképességük ezerszer nagyobb, mint a CO2-é, annak ellenére, hogy térfogatuk kicsi.
• Vízgőz (H2O): Ez a leggyakoribb üvegházhatású gáz, bár jelenléte inkább természetes folyamatokkal függ össze, és koncentrációja a hőmérséklettől függően változik. Felerősíti a többi gáz által okozott felmelegedést.

Ezek az anyagok természetes egyensúlyban teszik lehetővé az életet. A probléma az emberi tevékenység miatti koncentrációjának folyamatos és ellenőrizetlen növekedésében rejlik, ami „további üvegházhatást” vált ki.

Az üvegházhatás növekedésének fő okai

Az üvegházhatás természetes jelenségét alapvetően megváltoztatja az emberi tevékenységből származó üvegházhatású gázok kibocsátásának növekedése. Az egyensúlyhiányhoz leginkább hozzájáruló tevékenységek a következők:

• Fosszilis tüzelőanyagok elégetése: A CO2, CH4 és N2O kibocsátásának növekedésének fő mozgatórugója. Az erőművek, a fűtés, a járművek és az ipari folyamatok hatalmas mennyiségű energiát igényelnek, amelyet szénből, gázból vagy olajból állítanak elő.
• Erdőirtás és erdőpusztulás: A nagy kiterjedésű fák kivágása és eltávolítása drasztikusan csökkenti a természet légköri CO2-elnyelő képességét. Ráadásul a növényzet elégetése még több szén-dioxidot szabadít fel.
• Intenzív mezőgazdaság és állattenyésztés: Az olyan gyakorlatok, mint a műtrágyák használata, dinitrogén-oxidot bocsátanak ki, míg a tömeges állattenyésztés nagy mennyiségű metánt termel.
• Ipari termékek és hűtőközegek felhasználása: A fluorozott gázok gyártása és alkalmazása olyan ágazatokban, mint a légkondicionáló és a hűtés, hatalmas globális felmelegedési potenciállal rendelkező anyagokat juttat a légkörbe.
• Szállítás: A fosszilis tüzelőanyaggal működő mobilitás (autók, teherautók, repülőgépek) továbbra is a globális kibocsátások egyik fő oka.
• Túlzott fogyasztás és hulladéktermelés: A globális selejtezési kultúra hulladéklerakók létrehozásához vezet, amelyek a metánkibocsátás egyik fő forrásai.

Az ipari forradalom óta az üvegházhatású gázok koncentrációja 45%-kal nőtt a CO2 esetében, ami látható következményekkel jár a globális éghajlatra nézve.

Miért fontos a természetes üvegházhatás?

Gyakran elfelejtik, hogy az üvegházhatás természetes szintjén elengedhetetlen a földi élethez. E gázréteg nélkül a légkörben a Föld felszíne által kisugárzott hő nagy része a világűrbe szökne ki, fagypont alatti hőmérsékletre és éghajlati instabilitásra kárhoztatva a bolygót, ami lehetetlenné tenné az összetett élőlények fejlődését.

Az üvegházhatásnak köszönhetően a bolygó átlaghőmérséklete 14-15°C körül marad. Ez a viszonylag stabil környezet tette lehetővé az élet és az emberi civilizáció fejlődésének virágzását. Az olyan bolygók, mint a Vénusz, jól mutatják, mi történik, amikor ez a jelenség elharapózik: akár 450°C-os felszíni hőmérséklet és olyan körülmények, amelyek lehetetlenek az általunk ismert élet számára.

Az üvegházhatásnak ez a természetes egyensúlya előnyös és feltétlenül szükséges, mindaddig, amíg ellenőrzött szinten marad.

Az üvegházhatás előnyei és haszna

Meglepőnek tűnhet, de az üvegházhatás nemcsak hogy nem negatív, hanem számos alapvető előnnyel jár az élet és a környezet stabilitása szempontjából.. Kiemeljük főbb jótékonysági hozzájárulásait:

• Hőszabályozás: Stabil hőmérsékletet tart fenn, lehetővé téve a folyékony víz és következésképpen az élet létezését.
• Védelem a szélsőséges változások ellen: A légkör „pajzsként” működik, amely enyhíti a nappal és éjszaka, valamint az évszakok közötti hőmérséklet-különbségeket.
• Az ökoszisztémák támogatása: A viszonylag állandó környezetnek köszönhetően különböző ökoszisztémák fejlődtek és alkalmazkodtak, gazdag biodiverzitást kialakítva.
• Víz körforgása és éghajlat: A vízgőz, az egyik fő üvegházhatású gáz, hajtja a hidrológiai ciklust és a csapadékot, amely öntözi a mezőket, az erdőket és fenntartja az óceánokat.
• Kerülje a radikális hőmérséklet-különbségek miatti szélsőséges időjárási eseményeket: E védőhatás nélkül az éghajlat sokkal ellenségesebb és kiszámíthatatlanabb lenne.

Összefoglalva, az üvegházhatás az oka annak, hogy a bolygó lakható és komplex emberi társadalmaknak ad otthont.

Az erősödő üvegházhatás hátrányai és káros hatásai

A probléma akkor merül fel, amikor az üvegházhatású gázok mennyisége meghaladja a légkör természetes befogadóképességét. Ez további hőcsapdázási hatást hoz létre („antropogén üvegházhatásként” ismert), amelynek hátrányai és kockázatai a következők:

• Globális felmelegedés: A felesleges gázok a Föld átlaghőmérsékletének tartós emelkedését okozzák, módosítva a történelmi éghajlati mintákat.
• Olvadó jég és emelkedő tengerszint: A gleccserek és a sarki jég felgyorsult olvadása miatt a tenger visszahúzódik a lakott part menti területekről.
• Extrém időjárási események: A hurrikánok, özönvízszerű esőzések, tüzek, hőhullámok és aszályok gyakorisága és intenzitása növekszik.
• Elsivatagosodás és a termékeny területek elvesztése: Az ökoszisztémák elsivatagosodása és a szántóföldek csökkenése komoly kockázatot jelent a globális élelmezésbiztonságra.
• Az évszakos és vándorlási ciklusok változása: Az évszakok beköszöntének változásai, amelyek hatással vannak a biológiai sokféleségre, a mezőgazdaságra és számos faj vándorlási mintáira.
• Óceánsavasodás: A vízben oldott CO2 megváltoztatja a pH-értéket, károsítja a tengeri élőlényeket és felborítja a táplálékláncokat.
• Az emberi egészségre gyakorolt ​​hatások: A klímaváltozás elősegíti a légúti megbetegedéseket, a hőkimerülést és a betegségvektorok terjedését.
• Fenyegetés a tengerparti városokra és településekre: Az emelkedő tengerszint és az egyre gyakoribb viharok milliók életét és kritikus infrastruktúráját veszélyeztetik.

Ezen hátrányok közül sok gazdasági, társadalmi és politikai következményekkel jár, különösen a legkiszolgáltatottabb országokat és közösségeket érintve.

A fokozott üvegházhatás környezeti, társadalmi és gazdasági következményei

Az üvegházhatású gázok koncentrációjának anomális növekedése kitörölhetetlen nyomot hagy az éghajlaton, az ökoszisztémákon, a társadalomban és a globális gazdaságban. A legjelentősebb és legaggasztóbb hatások közé tartoznak:

• A globális átlaghőmérséklet tartós emelkedése: Az iparosodás előtti korszak óta a hőmérséklet körülbelül 1,2°C-kal emelkedett. A 2016-tól napjainkig tartó időszak a feljegyzések óta a legmelegebb évek közé tartozik.
• Változó időjárási minták: Egész régiókban hirtelen változnak az esős és száraz évszakok, ami súlyos következményekkel jár a mezőgazdaságra és a vízellátásra nézve.
• Fajok és emberek bevándorlása és elvándorlása: Az élőhelyek elvesztése több ezer állat- és növényfajt kényszerít költözésre vagy eltűnésre. Emberek milliói kényszerülnek elmenekülni a természeti katasztrófák által elárasztott vagy sújtott területekről.
• A közegészségügyi helyzet romlása: A növekvő hőmérséklet és a szennyezés elősegíti a légzőszervi és szív- és érrendszeri betegségeket, valamint a vektorok által terjesztett betegségek járványkitöréseit.
• Élelmiszerválság: A termőföldek csökkenése, a talajromlás és a csökkenő mezőgazdasági hozamok több százmillió ember élelmezésbiztonságát veszélyeztetik.
• Gazdasági destabilizáció: Az infrastruktúra, a növények és a halászat károsodása, valamint a katasztrófa utáni újjáépítés szükségessége egyre nagyobb költséget jelent a fejlett országok számára, és egzisztenciális fenyegetést jelent a fejlődő nemzetek számára.
• Savasodás és a tengeri biodiverzitás csökkenése: Sok tengeri faj nem éli túl a pH gyors változását, ami hatással van a halászatra és a part menti közösségek megélhetésére.

Az üvegházhatású gázok kibocsátásának növekedése minden területet érint, és olyan kihívásokat teremt, amelyek globálisan összehangolt megoldásokat igényelnek.

Az üvegházhatás felfedezésének története és tudománya

Az üvegházhatásról alkotott ismereteink az idők során óriási mértékben fejlődtek a tudományos és technológiai fejlődésnek köszönhetően.

Már a 1856. században Joseph Fourier matematikus azt feltételezte, hogy a légkör szigetelőként működik, átengedi a napfényt, de megtartja a felszín által kisugárzott hőt. Későbbi kísérletek, mint például Eunice Newton Foote 1859-os vagy John Tyndall 2-es kísérletei, kimutatták, hogy bizonyos gázok, mint például a COXNUMX, a metán és a vízgőz, blokkolják az infravörös sugárzást, növelve a levegő hőmérsékletét.

1896-ban a svéd vegyész, Arrhenius számította ki elsőként a bolygó éghajlatának érzékenységét a CO2 növekedésére, és a XNUMX. század folyamán Charles Keeling mérései megerősítették a légköri szén-dioxid szintjének tartós növekedését, amely egybeesett az iparosodással.

Napjainkban az üvegházhatást a nagyobb meteorológiai központok modellezik, és ez kulcsfontosságú tényező az összes klímaváltozási előrejelzésben. Az olyan szervezetek, mint az IPCC (Kormányközi Éghajlatváltozási Testület) és az ENSZ megerősítették az emberi tevékenység központi szerepét ezekben a változásokban.

Vannak-e megoldások az antropogén üvegházhatás megfékezésére?

Az emberiség rendelkezik eszközökkel és stratégiákkal az üvegházhatás mesterséges fokozása által generált negatív hatások csökkentésére.. Íme néhány a prioritási cselekvési irányok közül:

• Kibocsátáscsökkentés és ellentételezés: A nemzetközi kötelezettségvállalás olyan megállapodásokban testesült meg, mint a Kiotói Jegyzőkönyv és a Párizsi Megállapodás, amelyek határértékeket és célokat határoznak meg a kibocsátáscsökkentésre. Az évszázad célja, hogy a globális felmelegedést az iparosodás előtti szinthez képest 2°C-ra korlátozzuk, miközben törekszünk az 1,5°C-ot meghaladó szint elkerülésére.
• Átállás a megújuló és tiszta energiára: Cserélje le a szenet, az olajat és a gázt fenntartható forrásokkal, például napenergiával, szélenergiával, vízenergiával és geotermikus energiával. Ez a strukturális változás magában foglalja az energiaszektorok teljes átalakítását.
• Erdők és zöldterületek védelme, helyreállítása és bővítése: A természetes ökoszisztémák helyreállítása és az erdőtelepítés előmozdítása létfontosságú a további CO2 elnyeléséhez és a szénciklus helyreállításához.
• A fenntartható mobilitás előmozdítása: A tömegközlekedés, az elektromos járművek használatának és az aktív mobilitás (kerékpározás, gyaloglás) népszerűsítése jelentősen csökkenti a szennyező gázok kibocsátását.
• A mezőgazdasági és állattenyésztési gyakorlatok javítása: A műtrágya-felhasználás optimalizálása, a fenntartható hulladékgazdálkodás és a kevésbé szennyező módszerek alkalmazása csökkenti a metán és a nitrogén-oxidok kibocsátását.
• Az energiahatékonyság és a felelős fogyasztás előmozdítása: Az energiahatékony technológiákba és készülékekbe való befektetés, az épületek jobb szigetelése és az anyaghulladék csökkentése segít minimalizálni személyes és kollektív szénlábnyomunkat.

Ezenkívül az olyan kezdeményezések, mint az egyéni szénlábnyom-számítások és az ellentételezési projektek, lehetővé teszik a vállalatok és az egyének számára, hogy fenntarthatóbb és felelősségteljesebb döntéseket hozzanak..

A nemzetközi megállapodások szerepe az üvegházhatás elleni küzdelemben

A klímaváltozás globális mértéke összehangolt és erőteljes nemzetközi fellépést igényel az üvegházhatás fokozódásának további terjedésének megállításához.

A főbb kezdeményezések közé tartoznak:

• Az Egyesült Nemzetek Éghajlatváltozási Keretegyezménye (UNFCCC): Kiindulópont a kibocsátáscsökkentésről és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásról szóló nemzetközi tárgyalásokhoz.
• Kiotói Jegyzőkönyv (1997): Az első kötelező érvényű szerződés kötelezte a fejlett országokat, hogy az 5-es szinthez képest 1990%-kal csökkentsék kibocsátásukat, bár nem minden ország ratifikálta vagy tartotta be azt.
• Párizsi Megállapodás (2015): Ez a legszélesebb globális konszenzust képviseli a globális felmelegedés 2°C alatt tartására vonatkozóan, miközben erőfeszítéseket tesznek annak 1,5°C alatt tartására. Meghatározza a nemzeti kibocsátáscsökkentési kötelezettségvállalásokat (NDC-ket), az átláthatósági mechanizmusokat és a finanszírozást a fejlődő országok számára.

Ezek a szerződések a globális elkötelezettség alapját képezik, bár a politikai és gazdasági összetettség miatt a haladás nem olyan gyors, mint ahogyan azt a tudomány ajánlja..

Hogyan számold ki a szénlábnyomodat, és hogyan legyél tudatos

A személyes és vállalati szénlábnyom kiszámítása alapvető eszközzé vált az üvegházhatású gázok kibocsátásának fő forrásainak azonosításában.

A számítás lehetővé teszi:

• Figyeld meg a napi tetteid valódi hatását (fogyasztás, közlekedés, élelmiszer, energia).
• A fejlesztés prioritási területeinek azonosítása a szokások megváltoztatása és a kibocsátások csökkentése érdekében.
• Vegyen részt szén-dioxid-kibocsátáscsökkentési és -kompenzációs projektekben (erdőtelepítés, megújuló energia, tiszta technológiák támogatása stb.).
• Tervezze meg és alakítsa át üzleti vagy mindennapi életét a fenntarthatóbb modellek felé.

A tudatosság az első lépés a változás felé: ha megértjük, hogyan és miért járulunk hozzá az üvegházhatású gázok kibocsátásának növekedéséhez, könnyebbé válik az alternatívák alkalmazása és a felelős politikák követelése.

Mérséklés és alkalmazkodás: az éghajlati stratégia két kulcsa

Az üvegházhatású gázok kibocsátásának növekedésével szembesülve két alapvető megközelítés létezik a klímaváltozás kezelésére: az enyhítés és az alkalmazkodás.

Enyhítés Ez magában foglalja az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését vagy elkerülését, a probléma gyökerének kezelését. Ez magában foglalja a tiszta energiával, a hatékonysággal, az újrafelhasználással, az újrahasznosítással, a fenntartható közlekedéssel és a felelős fogyasztással kapcsolatos összes tevékenységet.

Alkalmazkodás Ez magában foglalja olyan stratégiák kidolgozását, amelyek lehetővé teszik a közösségek és az ökoszisztémák számára, hogy alkalmazkodjanak az éghajlatváltozás már elkerülhetetlen hatásaihoz, mint például az új infrastruktúra, a korai figyelmeztető rendszerek, a mezőgazdasági fejlesztések és a part menti akadályok megerősítése.

Mindkét út szükséges és kiegészíti egymást a bolygó jövőbeli fennmaradása és jóléte érdekében.

Példák az emissziócsökkentés terén elért eredményekre és kihívásokra

Az elmúlt években számos ország és vállalat jelentős előrelépést tett a kibocsátások csökkentése terén, bár a kihívások továbbra is óriásiak.

• Europe: Több európai ország is elérte a szén-dioxid-kibocsátás csúcspontját, és elkezdte csökkenteni azt. Ez az ambiciózus energia- és környezetvédelmi politikák, valamint a tiszta energia tömeges elterjedésének eredménye.
• Egyedi esetek: Az olyan cégek, mint a Telefónica, olyan programokat támogattak, amelyek célja a szénlábnyomuk semlegesítése, az erdőtelepítésbe való befektetés és a szén-dioxid-kibocsátási egységek felhasználása.
• Válság és lehetőségek: A közelmúltbeli válságok (világjárvány, energiaproblémák) egybeestek a kibocsátások átmeneti csökkenésével, ami azt mutatja, hogy a strukturális és viselkedési változások azonnali pozitív hatással járhatnak.
• Kihívások a feltörekvő országokban: Kína, India és más gyorsan fejlődő gazdaságok növelik részesedésüket a globális kibocsátásokból, ami igazságos és kiegyensúlyozott átmenetet tesz szükségessé lakosságuk számára.

A haladás ellenére a csökkentések sebessége és mélysége nem elegendő ahhoz, hogy elkerüljük a tudomány által meghatározott biztonsági küszöbértékek túllépését.

Van egy olyan éghajlati pont, ahonnan nincs visszaút?

A tudományos közösség egyik legnagyobb félelme bizonyos kritikus vagy inflexiós pontok túllépésének kockázata. Ezek olyan szintek, amelyeket elérve pozitív visszacsatolási folyamatokat indítanak el, amelyek miatt a hőmérséklet-emelkedés önerősítővé és emberi léptékben visszafordíthatatlanná válik.

Néhány példa a lehetséges visszafordíthatatlan pontokra:

• Grönland és az Antarktisz jégtakaróinak tömeges olvadása: Az óceánba juttatott édesvíz és a bolygó albedójának csökkenése tovább gyorsítja a globális felmelegedést.
• Permafroszt összeomlása: A fagyott talajokban rekedt hatalmas mennyiségű metán felszabadulása nagyságrendekkel növelheti a felmelegedést.
• Az amazonasi esőerdő pusztulása: Az erdőirtás és az aszály szavannává változtatná az esőerdőket, drasztikusan csökkentve szén-dioxid-elnyelő képességüket.

Ezen küszöbértékek túllépése a globális éghajlati rendszerben bekövetkező görcsös és ellenőrizetlen változások láncreakciójával járna.

Egyéni és kollektív szerep az üvegházhatással szemben

Mindenki átalakító szerepet játszhat az éghajlatváltozás elleni küzdelemben, kezdve saját szénlábnyomának csökkentésével és ellenőrzésével.

• csökkentik: Az energia felelősségteljes fogyasztásával, a személygépkocsi használatának korlátozásával, a helyi és szezonális termékek előnyben részesítésével, a hús és a feldolgozott élelmiszerek fogyasztásának csökkentésével, valamint a hulladék megszüntetésével.
• Újrahasználat és újrahasznosítás: A tárgyak második életre keltése, az újrahasznosítható termékek választása és a háztartási hulladék szelektív gyűjtése egyszerű lépések, amelyeknek hatalmas kollektív hatásuk van.
• Követeljen felelős politikát: Támogassuk a klímavédelem iránt elkötelezett pártokat és vezetőket; követeljen átláthatóságot a vállalatoktól és a kormányoktól; részt venni társadalmi és közösségi kezdeményezésekben.
• Oktatás és figyelemfelkeltés: A tudásmegosztás és a környezettudatosság előmozdítása oktatási környezetben, a családban vagy a munkahelyen hozzájárul az aktív állampolgárság kialakulásához.

Mindenkinek szerepe kritikus fontosságú az üvegházhatás elleni küzdelemben a valódi és tartós változás eléréséhez.

Az üvegházhatás jövője: kihívások, remények és felelősségek

Az emberiség döntő válaszút előtt áll: ha nem teszünk sürgős és határozott intézkedéseket az üvegházhatás mesterséges fokozásának megfékezésére, a bolygó olyan gyors és kiszámíthatatlan változások spiráljába kerülhet, amelyek meghaladják a reagálóképességünket.

Azonban soha ezelőtt nem állt rendelkezésünkre annyi tudományos tudás, technológiai erőforrás és fenntartható alternatíva, mint napjainkban. A megújuló energiától a körforgásos gazdaságon át a polgárok felhatalmazásáig és az intelligens várostervezésig a lehetőségek léteznek, és ambiciózus, globális együttműködés szellemében történő megvalósításra várnak.

Ez az egyensúly a kihívások és a megoldások között mindenki elkötelezettségét igényli. A közös cselekvés jelenti majd a különbséget a fenntartható jövő és a kockázatokkal, veszteségekkel és szenvedéssel teli jövő között. Létfontosságú, hogy ma cselekedjünk az éghajlatváltozás megfékezése és azoknak a körülményeknek a védelme érdekében, amelyek bolygónkat egyedülállóvá teszik az univerzumban.