Az Alfred Wegener cikkeiben és a kontinensvándorlás elméletében látottakat követően a tudomány addig fejlődött, amíg 1968-ban elfogadták a lemeztektonika jelenlegi elméletét. Ez az elmélet azt állítja, hogy a kontinentális kérget alkotó lemezek évmilliárdok óta lassú, de folyamatos mozgáson mennek keresztül. Ha többet szeretnél megtudni a lemeztektonikáról, javaslom, olvasd tovább ezt a bejegyzést.
Háttér
Mielőtt a lemeztektonikát a tudományos közösség elfogadta volna, Alfred Wegener tudós felvetette a kontinensvándorlás elméletét. Ez a kontinensek sodródó mozgásán alapult. Nagy mennyiségű információt gyűjtött össze, amely számos kétséget megmagyarázott a kontinensek alakjával és az állat- és növényfajok elterjedésével kapcsolatban.
Paleoklimatikus bizonyítékokat gyűjtöttek, amelyek jelezték a Pangea néven ismert szuperkontinensen létező éghajlat típusát. Az egyik földrészen és a másikon is létező állatok kövületei szintén megtalálhatók, és azért, mert azelőtt ezek a földek egyetlen felületet képeztek.
A Föld mágnesessége szintén nagy jelentőséggel bírt a kőzetek és ásványok orientációja miatt. Ezt az elméletet évekkel Wegener halála után fogadták el. Azonban nem magyarázta meg, hogy a kontinensek miért mozdultak el. Más szóval, mi volt az oka annak, hogy a kontinensek a teljes kontinentális kéregben elmozdulhattak? A lemeztektonika adja meg a választ.
A mozgás annak köszönhető, hogy folyamatosan új anyag keletkezik a palástból. Ez az anyag az óceáni kéregben jön létre. Ily módon az új anyag erőt fejt ki a meglévőre, és a kontinenseket elmozdítja.
Lemezdinamika
Mint említettük, ez az elmélet kiegészíti és teljes mértékben megmagyarázza a kontinentális sodródást. És csak azt kellett tudni, hogy melyik motor mozgatta a kontinentális lemezeket.
Kontinensek ütköznek vagy szétválnak, óceánok nyílnak meg, hegyek emelkednek, és az éghajlat változik – mindezek jelentősen befolyásolják az élőlények evolúcióját és fejlődését. Az óceán fenekén folyamatosan új kéreg keletkezik. Ez a kéreg nagyon lassan növekszik, évente mindössze egy-két kilométert. Ez a folyamatos növekedés azonban az óceáni árkok területén a kéreg pusztulását okozza, és kontinensek ütközéséhez vezet.
Mindezek a folyamatok módosítják a Föld felszínét. Ezen ütközéseknek és lemezmozgásoknak köszönhetően számos tenger és óceán, valamint hatalmas hegyvonulatok, mint például a Himalája, jöttek létre . Továbbá a lemeztektonika tanulmányozása lehetővé teszi számunkra, hogy jobban megértsük a szeizmikus aktivitást és annak bolygónkra gyakorolt hatását.
Az elmélet alapja
A lemeztektonika elmélete szerint a földkéreg számos, folyamatosan mozgó lemezből áll. Ezek a lemezek egy forró, rugalmas kőzetrétegen nyugszanak. Visszatekintve a Föld rétegeire, láthatjuk, hogy a felső köpenyben konvekciós áramlatok vannak , amelyeket az anyagok sűrűségének változásai okoznak.
Látva, hogy az anyagok sűrűsége eltér, a kőzetek a legsűrűbbtől a legkevésbé sűrűvé kezdenek mozogni. A légköri dinamikához hasonlóan, amikor a légtömeg sűrűbb, akkor arra a területre költözik, ahol kevésbé sűrű. A mozgás mindig ugyanaz.
Nos, a köpeny ezen konvekciós áramainak folyamatos mozgása olyan, amely mivel az anyagréteg, amelyre a lemezek támaszkodnak, rugalmas, ami folyamatos mozgásban van.
A geológusok még nem határozták meg pontosan, hogyan hat egymásra ez a két réteg , de a legfejlettebb elméletek szerint az asztenoszféra vastag, olvadt anyagának mozgása kényszeríti a felette lévő lemezeket mozgásra, alábukásra vagy felemelkedésre. Ez a kölcsönhatás kulcsfontosságú az olyan jelenségek megértéséhez, mint a földrengések és a vulkánkitörések.
Ahhoz, hogy jobban megértsük, a hő általában növekszik. A bolygódinamikában a hő kevésbé sűrű, mint a hideg, ezért mindig növekszik és helyébe a sűrűbb anyag lép. Ezért a palást konvekciós áramainak összege és az új óceáni kéreg születése által kifejtett nyomás között a lemezek folyamatosan mozognak.
Ugyanez az elv vonatkozik a Föld felszíne alatti forró kőzetekre is: a köpenyből származó olvadt anyag felfelé emelkedik , míg a hidegebb, megkeményedett anyag lejjebb süllyed.
A tektonikus lemez mozgásának típusai
A tektonikus lemezek mozgása rendkívül lassú, ahogy korábban említettük. Csak körülbelül 2,5 km/év sebességgel mozognak. Ez a sebesség nagyjából megegyezik a körmök növekedési sebességével.
Az összes lemez mozgása nem azonos irányú, ezért gyakran ütköznek egymással, ami földrengéseket eredményez a felszínen. Ha ezek az ütközések a tengeren történnek, cunamik keletkeznek. Ennek oka két óceáni lemez ütközése.
Mindezek a jelenségek nagyobb intenzitással fordulnak elő a lemezek szélein. Ez a mozgás sokszor kiszámíthatatlan, így a földrengések létezését nem lehet előre tudni. Ezért fontos ismerni a legnagyobb földrengésveszélyes helyeket, mind a megelőzés, mind pedig a természeti jelenségről szóló oktatás érdekében.
A létező mozgások típusai a következők:
- Divergens mozgás: Amikor két lemez elválik, és úgynevezett hibának (lyuk a földben) vagy egy víz alatti hegyláncot eredményez.
- Konvergens mozgalom: Amikor két lemez összeáll, a vékonyabb lemez a vastagabbra süllyed. Ez termeli a hegyláncokat.
- Csúszó mozgás vagy transzformátorok: A két lemez ellentétes irányban csúszik vagy csúszik. Kudarcokat is okoznak.
Ha mindez ismertté válik, a tudósok megbecsülhetik bizonyos földrengések előfordulását, vagy megjósolhatják a kontinensek mozgását évezredek alatt. A kontinensek jelenlegi mozgása a széthúzásról szól. A Gibraltári-szoros azonban 150 millió év múlva teljesen lezárul , és a Földközi-tenger eltűnik. Valójában a különböző régiókban, például Nepálban történt földrengésekkel kapcsolatos kutatások értékes információkkal szolgálhatnak ezekről a folyamatban lévő mozgásokról.
Remélem, tetszett a lemeztektonika elmélete, és megtudhatott még valamit bolygónkról.
