Befejezésül a különböző típusú felhők Megemlítjük a talán legszembetűnőbb és legérdekesebb felhőt, hivatkozunk a Zivatarfelhő, a vertikálisan kifejlődött felhők második típusa, bár a valóságban egy nagyobb fejlettségű klaszter eredménye.
A WMO szerint vastag és sűrű felhőnek írják le, a jelentős vertikális fejlődés, hegyek vagy hatalmas tornyok formájában. Egy része, legalábbis a teteje, általában sima, rostos vagy csíkos, és majdnem mindig lapos; Ez a rész gyakran üllő vagy hatalmas csóva formájában terjed ki. Az alap alatt nagyon sötétek jelennek meg alacsonyan szakadt felhők és csapadék vagy zápor. Továbbá ezek a jelenségek összefüggésbe hozhatók Viharfelhők instabil légköri viszonyokat jelez.
Mint mondtuk, a Cumulonimbus a következő fejlődési lépés a konvekció növekvő skáláján a Cumulus Congestusig, ezért nagy függőleges fejlődésű felhők (a csúcsok általában 8 és 14 km között vannak). Szélességeinken elsősorban tavasszal és nyáron származnak instabil helyzetek, amit az is okozhat légköri szennyezés ami kedvez annak kialakulásának.
Ezek a felhők vízcseppekből és jégkristályokból állnak a tetején vagy az üllőn. Belül nagy esőcseppeket, hópelyheket, szemcsés jeget, jégesőt és szélsőséges instabilitás esetén is tartalmaznak. jégeső jelentős méretű.
Szinte mindig termelnek tormentavagyis általában csapadék zápor, eső vagy jégeső formájában, bár télen is havazik, viharos szél és elektromos kisülések kísérik, amelyek felhők között, illetve felhő és talaj között fordulnak elő (villámlás).
A Cumulonimbusok a felhők királyai, a legtöbbet fényképezett és a leglátványosabb. Bármilyen szituációban lefotózzák őket, és érdekes, hogy egy teljes viharsorozatban fotózhatjuk őket. Nem tévesztendő össze a Cumulonimbus felhőkkel, amelyek magasabbak és tetejükön rostos szerkezetűek. Bár igaz, hogy sok érdekes felhő van, a Középmagas gomolyos felhő egy másik változat, amely említést érdemel.
Két fajuk van (Calvus és Capillatus), fajtájuk nincs. A gomolyfelhők osztálya szokatlan alakjáról és az általa keltett heves zivatarokról is nevezetes. Mérsékelt éghajlaton jellemzően magas páratartalmú és meleg hőmérsékletű területeken találhatók meg, kedvezve kialakulásuknak az év melegebb hónapjaiban, bár nem szokatlan, hogy télen megjelennek. Ezeknek a felhőknek a fejlődése is tanulmányozható a felhők magassága és magassága.
A cumulonimbus általános jellemzői
A cumulonimbus felhők nagy, sűrű felhők, amelyeket a következő tulajdonságok jellemeznek:
- Magasság és függőleges fejlődés: Ezek a felhők kis magasságtól (kevesebb mint 2 km) egészen nagy magasságig terjedhetnek (a trópusi területeken akár 20 km-re). Mérsékelt éghajlaton általában 10 és 15 km közötti magasságot érnek el.
- formában: Alakjuk függőleges és domború, felső végük általában lapított, így üllőszerű megjelenést kölcsönöznek nekik. Ez a tulajdonság a belső erős légáramoknak köszönhető.
- Szín: Napfényben élénk fehérek, vihar esetén azonban a bennük található nagy mennyiségű víz és jégkristályok miatt sötétek és baljóslatúak lehetnek.
- Csapadék: Erős esőzésről, jégesőről, villámlásról és erős szelről ismertek. A hideg levegő beszivárgása alul jelentős elektromos kisüléseket generálhat.
Hogyan keletkeznek a Cumulonimbus felhők?
A cumulonimbus kialakulása számos kulcsfontosságú tényezőhöz kapcsolódik:
- Forró és párás levegő: A meleg levegő a talajjal érintkezve felmelegszik, és alacsonyabb sűrűsége miatt emelkedni kezd. Ez az emelkedés felerősödik olyan helyzetekben, ahol erős konvekciós áramok vannak.
- Adiabatikus hűtés: Ahogy a meleg levegő felemelkedik, az alacsony légköri nyomás miatt lehűl. Ez a lehűlés a vízgőz lecsapódását idézi elő, amely a felhőt alkotó vízcseppeket generálja.
- Légköri instabilitás: Instabil környezetre van szükség a légkörben, ahol a meleg és hideg légtömegek közötti hőmérséklet-különbségek kedveznek a felhő függőleges fejlődésének. Stabilitás nélkül a felhő nem tud megfelelően növekedni.
- Légáramok: az felfelé és lefelé irányuló áramlások amelyek a Cumulonimbuson belül előfordulnak, elengedhetetlenek a növekedéséhez. Ezek az áramlatok akár több száz méter/perc sebességet is elérhetnek.
A teljes képződési folyamat néhány perctől több óráig is tarthat, a légköri viszonyoktól függően. Kifejlődésük után ezek a felhők fennmaradhatnak és idővel megváltoztathatják alakjukat, és különböző jellemzőket mutatnak fel érésük különböző szakaszaiban. Ez az érési folyamat más felhőkéhez hasonlítható, mint pl Cirrus, amelyek eltérő formációval és jellemzőkkel rendelkeznek.
Cumulonimbus fajai és változatai
A gomolyfelhők kategóriáján belül két fő faj van, amelyek sajátos jellemzőkkel rendelkeznek:
- Cumulonimbus calvus: Ez a fajta felhő kevésbé fejlett, simább tetejű és kisebb az elektromos aktivitás. Ez egy köztes állapot, mielőtt Cumulonimbus capillatussá válik.
- Cumulonimbus capillatus: Ez a legérettebb és legfejlettebb állapot, ahol a jellegzetes üllő figyelhető meg. Ezek a felhők általában intenzívebbek a csapadék és a konvektív tevékenység szempontjából.
A cumulonimbus komplementer jelenségeket is generálhat, mint pl felhők mama, amelyek a felhő tövében kialakuló kidudorodások, és a arcus felhők, amelyek tövénél jellegzetes alakjuk van. Néha ezek a vizuális effektusok olyan feltűnőek lehetnek, mint a képen láthatók Pileus felhők.
Hatás a meteorológiára és a repülésre
A gomolyfelhők jelentős hatással vannak az időjárásra, és különösen érdekesek a meteorológusok számára. A következő okok miatt befolyásolhatják a repülésbiztonságot:
- Intenzív turbulencia: A nyomás és a hőmérséklet gyors változásai veszélyes turbulenciát okozhatnak, amely befolyásolja a repülőgép stabilitását.
- Villámlás és áramütés: Ismeretes, hogy a gomolyfelhővel kapcsolatos viharok villámokat generálnak, amelyek károsíthatják a repülőgépeket és azok elektromos rendszereit.
- Jégeső: Nagy jégesőt produkálhatnak, amely komoly veszélyt jelent a repülésre, károsíthatja a törzset, a hajtóműveket és a vezérlőrendszereket.
- Rossz látási viszonyok: A heves esőzések és a sűrű felhők jelentősen csökkenthetik a látási utakat, megnehezítve a leszállást és a felszállást.
Ezért elengedhetetlen, hogy a pilóták és a hajózószemélyzet tisztában legyenek e felhők jelenlétével, és tájékozódjanak fejlődésükről időjárás-jelentések és speciális radarrendszerek segítségével. Ezenkívül a meteorológusok figyelembe veszik ezt a jelenséget az előrejelzéshez zöld viharok amelyek a légköri instabilitás körülményeihez kapcsolódnak.
A gomolyfelhők lenyűgöző és összetett jelenségek, amelyek döntő szerepet játszanak éghajlatunkban. A felhők keletkezésének és fejlődésének megértése nemcsak a meteorológusoknak segíthet, hanem mindazoknak is, akik élvezik a természet szépségét és erejét.
